Kezdjünk egy klasszikussal:

Mielőtt bárki is akár csak egy mondatára odafigyelne akár az IGOM cikkében elhangzóknak, vagy a Völner szájából kiömlő dolgoknak, azért gondolkodjunk már el egy kicsit.

Mi is történik? Miért történik? Miért előttünk történik? Miért akarnak minket és ki ellen feltüzelni? 

Esztergom egy gazdag város. Lehetne. A városban működő cégek évi 3 milliárd forint szabad forrást adnak össze azért, hogy a városnak legyen miből épülnie és szépülnie. Ez pontosan ötször annyi minden évben, mint amire Völner Pál a videón hivatkozik: neki a kormánytól ötödannyit sikerült szereznie két éve, mint amennyit az esztergomi vállalkozások összedobnak minden évben. És tessék megnézni mennyire fel van az esztergomi alkotmánybírósági székhely elvitelét szemrebbenés nélkül megszavazó Völner ezen háborodva - hiszen nem sikerült még ezt sem elköltenie Esztergomnak, pedig milyen szívesen vagdosna nemzetiszín szalagokat. Szabotázs. Na most képzeljük mit éreznek az esztergomi vállalkozók. Mennyire vannak ők felháborodva.

Esztergom igen fontos forrása volt a Fidesznek 2002 és főleg 2006 után: a hatalomból kiesett párt a vidéki önkormányzati pozícióit használta arra, hogy Mészáros Lőrincen és Simicskán keresztül finanszírozza azt a hálózatot, ami semmilyen hasznos dolgot, terméket, szolgáltatást nem termel, csak és kizárólag egy célja van: hozzásegíteni a pártelitet a legfelsőbb hatalmi pozíciókhoz. Emberek élnek nagyon jól, családok gyarapodnak sose látott mértékben teljesen érdemtelenül, zéró valódi hasznot termelve azért, hogy néhány tucat ember szabadon helikopterezzen, ibizázzon, vadásszon, kastélyozzon, országrésznyi földeket, balatonpartot vásároljon fel. Nagyon sok fideszes politikus köszönheti az első néhány millióját Esztergomnak is és pláne annak, hogy az itteni jóemberek olyan jámborul tűrték éveken át azt, hogy az esztergomi adófizetők pénzét pártcélokra elvigyék innen az ezzel megbízott aktorok.

Jóideje nincs már szüksége arra az azóta állampárttá vált Fidesznek, hogy az önkormányzati vagyonból vonjon el a legfelső pártelit céljaira pénzeket: abban a körben teljesen normálissá vált, hogy a közpénzek csettintésre mágikusan elveszítik közpénz jellegüket. A párt helyi tagjai, szervezeteihez kötődő vállalkozók azonban nem jártak ugyanilyen jól. Még mindig túl sok az eszkimó és kevés a fóka: ráadásul időnként példát sem árt statuálni, hogy Magyarország nyomokban még jogállamot tartalmaz és ennek a pallosa ott lebeg minden kisfideszes feje fölött.

A narratíva - ha odafigyel az ember mindkét oldalra - ugyanezt mutatja: az egyik oldalon a képviselők arról panaszkodnak fűnek-fának, hogy a hivatal és a polgármester emberei lassúak és gátolják a képviselői igényeket. A másik oldal pedig arról panaszkodik, hogy a képviselők között vannak, akik nem egészen értik,  hogy hol van vége a szívességeknek és hol kezdődnek a korrupciós kockázatok, túlárazott beruházások. Persze meg lehet ezt érteni: a párt felső szintjei annyira nem adnak már a látszatra, hogy gondolom kisfideszesként is nehéz felfogni, hogy bárki megütheti a bokáját egy-egy túlárazottan, neadjisten rokoni cég által megvalósított beruházásért, legyen az óvodafelújítás, vagy akármi. Meggyes Tamás idején sem gondolta senki, hogy a 8 millió forintért megrendelt féloldalas vegyszeroptimalizációs tanulmány valaha közkinccsé válik és ezen fog sírva-röhögni a fél város, hogy ilyen pofátlanul lopták el a közös dolgainkra összedobott adópénzeket.

Adódik a kérdés: mit tehet ebben a helyzetben egy lokálpatrióta esztergomi polgár?

Elsősorban szerintem az a fontos, hogy ne higgyünk el mindent, amit látunk: gondoljunk arra, hogy miért  azt akarják velünk láttatni, amit megmutatnak, és vajon mi az, amit elhallgatnak előlünk. Évi 3 milliárd forint forrás áll Esztergom rendelkezésére, ami egyébként elég sok pénz: ha szétosztanánk minden esztergomi polgárnak jutna belőle 100 ezer forint. Ne dőljünk be annak a narratívának, ami az egyik oldalt fehérnek, a másikat feketének festi le: lássunk tisztán és tudjuk, hogy itt mindenki legfeljebb a szürke 50 árnyalatának valamelyik világosabb árnyalata lehet, akármelyik oldalról is szemléljük a dolgokat.