5 év távlatából érdemes talán most kicsit visszaidézni pár dolgot annak tükrében hogy cirka fél évig a Momentum tagja voltam 2017 nyara/ősze és 2018 februárja között. Ez az első pár hónapban ígéretesnek látszó politikai alakzat azóta sem volt képes beteljesíteni azt a potenciált, amit az első időkben sokan bele láttak, pedig tehetséges fiatalból nem volt hiány sem az alapítók, sem a tagok között. Volt egy akkor még nem teljesen érzelemmentes írásom 2018 közepén (majd linkelem kommentben, hogy ne tolja szét a posztot).
Egyébként lehetett volna belőlük egy új centrum-párt. Vagy még inkább kettő. Egy konzervatív-liberális, meg egy szociáldemokrata. A csírái ott voltak mind a kettőnek, és talán éppen az okozta a problémát, hogy a “se nem bal, se nem jobb” szlogen, amit 2017 nyarán meghirdettek mindkét irányból vonzott be embereket, akik szembetalálkozva az addig eléggé megmerevedett belső struktúrákkal nem tudtak szintetizálni ebből valami közös narratívát.
Én - talán mondanom sem kell - inkább a konzervatív-liberális gondolattal kerültem oda a “se nem bal-se nem jobb” NER-tagadó lendületnek felülve, mígnem egy küldöttgyűlésen szembesített vele több küldött is, hogy szerintük ez csak süket duma. Aztán tényleg kijött egy olyan pártprogram az akkori választásokra, amiben nem sok nyoma volt a “se nem bal” irányvonalnak.
Meggyőződésem, hogy valódi vidéki fókusz és súlypont nélkül nincs esélye politikai mozgalomnak ma Magyarországon. Nem véletlen írogatok én is ennyit kecskékről és csirkékről. Azt vettem észre, hogy rettenetesen triggereli az urbánus közönséget, de nagyon jók a visszajelzések a nem urbánus közegből.
Csak abba, ha belegondol valaki, hogy vidéken cirka 3,5-4x annyi ember él, mint a fővárosban és a preferenciák a fővárosban is közel fele-fele vannak a két versengő világnézet közt, az M0-n túl meg inkább 55-45% a megoszlás a kisvárosi szintig, 60-40 az alatt... szóval nem a woke és a belvárosi értelmiségi témákkal lehet megszólítani az embereket - hacsak nem úgy, ahogy a Fidesz teszi: elrettentő, túlzó, az egeret elefánttá nagyító módon. Az értelmiség sajnos csak tanítani akar, nem középiskolás fokon, mint József Attila... amíg nem jön szembe a gyors, pedig alámerülni kell, mert akkor érted meg, hogy ez itt nem mocsár, csak egy vizes élőhely, a maga saját szabályaival és szépségeivel. Pragmatizmus... az hiányzik a NER-t elutasító oldal sok szereplőjéből és az alázat, hogy megértsd a rendszert, mielőtt meg akarod változtatni, mert Weöres Sanyi bácsi szavait ide idézve: “minden elvont közösség ködkép; és aki a ködben rohangál, előbb-utóbb elevent tipor”.
A vidéki alapprobléma a fővárosban szocializálódott fiatalok számára egyébként ugyanaz, mint amivel Arany János kezdi a Toldit. Jön a hangos fővárosi had és leparasztozza a környék földesurának utódát, akié kb a fél megye, amin épp utaznak keresztül. Nem tulajdonítunk abban a költeményben kellő fontosságot ennek a részletnek, pedig nagyon fontos részlet…