Eleget tettem az elmúlt napokban több kedves meghívásnak - olyan csoportokkal sikerült megismerkednünk és beszélgetnünk, akiket a hivatali rend hónapok, évek óta hiteget, de valódi cselekvés nem történt az ügyeikben. Járhatunk a város északi részén, vagy épp a Szalézi lakótelepen - a panaszok nagyon hasonlóak: látszatintézkedések, az ügyek tologatása, felelősség és a cselekvés hárítása olvasható ki a hivatal magatartásából.

Beszélgettem több kisebb-nagyobb vállalkozás vezetőjével, akik évek óta hiába kérik a várost, hogy legyenek olyan fejlesztési területek Esztergomban, ipari területek közelében, amik alkalmasak növekvő cégek megtelepedésére, kisebb gyártócsarnokok, raktárak építésére. Ennek hiányában ezek a cégek ott próbálnak fejleszteni, ahol erre megfelelő ingatlant tudnak vásárolni. Sokan Esztergomot elhagyva a környező településeket választották, mások lakóépületek közvetlen közelében, vagy épp családi házas övezetben rendezkednek be ipari tevékenységre. Ez nem jó valójában egyik félnek sem és Esztergomnak is hátrányos: gondoljunk csak az elmaradó adóbevételekre. 

Érkezett egy különösen megtisztelő meghívó -  az amerikai nagykövetség Függetlenség Napját ünneplő fogadására vagyok hivatalos jövő héten. Márciusban Esztergomba látogatott a nagykövetség gazdasági ügyekért felelős titkára, akivel a Víziváros nemrég megnyílt új éttermében fogyasztottunk el egy közös ebédet. A jó hangulatú találkozón közel két órán át beszélgettünk az európai, a magyarországi és nem utolsó sorban az esztergomi politikai és gazdasági helyzetről.  

Reményeim szerint a jövő heti találkozón sikerül folytatni a megkezdett beszélgetést, és Esztergom szempontjából fontos kapcsolatokat fogunk építeni. Szeretnénk folytatni az esztergomiakkal is a beszélgetéseket, mert mindenki véleményére kíváncsiak vagyunk. Hiszem, hogy együtt meg tudjuk majd törni az évszázados "Esztergomot sújtó átkot".