Emlékszem egy győri bírósági tárgyalásra, ahol az akkor épp a Strigoniumot vezető volt alpolgármester, Knapp János Pál azt vágta a fejemhez, hogy a Szent István Gimnázium legendás "diáklázadóinak" egyike, Borz Gergely az én alkalmazottam. Már nem teljesen világos, hogy mit is akart ezzel bizonyítani, illetve miért volt ez neki olyan fontos 2011-2012 környékén, de mégis, a tegnapi napon, az Átlátszó cikkét olvasva ez az intermezzo jutott az eszembe.

Történt ugyanis, hogy Rádi Antóniának megjelent tegnap az atlatszo.hu-n egy Esztergomot az egyik OLAF üggyel Borz Gergelyen keresztül összekötő cikke. Antóniával a Meggyes elleni politikai kampány során többször jómagam is együttműködtem - jelentek meg még a HVG-ben olyan Esztergomról szóló cikkek, amiknek a tényállításait a Szeretgom segítségével is validálta az újságírónő. Sajnálom, hogy erről a cikkről, az abban szereplő sugalmazott kapcsolatokról nem kérdezett meg.

Azóta az Átlátszó cikkét megosztotta az esztergomi nyilvánosság több szereplője is, anélkül, hogy bármelyik szerkesztő érdemben kommentálta volna az állításokat, amiket a cikk megfogalmaz. Nem gondolom, hogy ez morálisan rendben van. Esztergomiak vagyunk, lokálpatrióták vagyunk, és eddig mertem azzal a feltételezéssel élni, hogy a legtöbbünkben azért az Esztergom és az igazság iránti elköteleződés erősebb a párthűségnél. Úgy látom, ez a feltételezés megdőlt. Simán vannak köztünk olyanok, akik szemrebbenés nélkül letolvajozzák a hírbehozott esztergomiakat, kiszolgálva megrendelőik igényeit.

Az Átlátszó két valós mozzanaton keresztül igyekszik besározni városunk polgárait: Borz Gergely Romanek Etelka fia, illetve Borz Gergely egy olyan budapesti cég alkalmazottja volt, melyet az OLAF vizsgálata többmilliárd forint szabálytalanságon kapott. A cikk ezekkel a valós tényekkel azt sugalmazza, hogy ehhez a szabálytalansághoz Gergőnek is, illetve édesanyjának is köze lehet. Lehet Etelkát nem szeretni. Lehet az elmúlt évek esztergomi egyhelybentoporgását egyedül az ő nyakába varrni. Teszi is ezt egy ideje egy a Fideszhez erősen kötődő kör - előkészítendő a jövőre várható csapatváltást, vagy inkább visszatérést... De nem szabad megengedni, hogy arról zengjen az ország, ráadásul teljesen megalapozatlanul, hogy Esztergom vezetőjéig vezet a szál egy korrupciós ügyben, mert a fia főnökei trükköztek az EU-s forrásokkal. Ez egész Esztergomot rossz hírbe hozza. Már megint.

Ráadásul Borz Gergely munkáját mindannyian ismerjük Esztergomban. Tétényi Éva 2010-es győztes kampányának minden arculati elemét ő tervezte önkéntesként: szórólapokat, online felületeket, kiadványokat. Például ezt:


Gergő tervezte a Szeretgom számos korábbi webdesignját, ő alkotta meg a számos esztergomi vállalkozás arculatát. Ha messzebbre visszamegyünk, rengeteg esztergomi mémet, Meggyes idejéből származó vicces képet ő készített. Nem azt érdemli az esztergomi közvéleménytől, hogy ezt az arcátlan támadást ellene tétlenül nézzük. Bár teljesen háttérbe vonult az esztergomi közéletből, miután édesanyja legyőzte Tétényit és polgármester lett, tett le annyit az asztalra a város jövőjéért ez a fiatalember a 2007 és 2011 közötti években, amiért bőven nem ezt érdemli.

Ezért felhívom az Átlátszó cikkét megosztó esztergomi megmondó blogok és médiatermékek szerkesztőit, hogy érdemben kommentálják Rádi Antónia írását. Nem azt kérem, hogy velem értsenek egyet: de írják le, magyarázzák el az olvasóiknak, hogy szerintük miért volt fontos ezeket az állításokat, sugalmazásokat megosztani a várossal, mi volt ezzel a céljuk, hogyan értékelik a cikkben leírtakat. Tényleg azt gondolják, hogy 2013-ben a grafikusként, egyetemistaként dolgozó Borz Gergely munkahelyének cégvezetői azért nyerhettek EU-s pályázatokat, mert 2014-ben Borz Gergely édesanyját indította a Fidesz Tétényi Évával szemben?

Cserép János

Borz Gergely barátja 2007 óta

Még mindig nem csitultak el a hullámok a képviselőtestület múlt heti döntése után: sokan nem értik, hogy miért döntött úgy a polgármester ingyenessé tevő javaslata ellenében a fidesz frakció többsége, hogy visszaállítja a fizetős parkolást Esztergom belvárosában.

De kezdjük azzal, hogy miért is lett valójában létrehozva ez a fél éves ingyenes tesztidőszak - talán sokan nem tudják, hogy miért is szüntette meg ideiglenesen a parkolási rendszert a Fidesz frakció Erős Gábor előterjesztésére.

Nos, egyértelműen politikai okokból. A DK, illetve a Demokratikus Koalíció helyi szervezetéhez közel elhelyezkedő Haladó Esztergomért Egyesület ugyanis aláírásgyűjtésbe akart kezdeniannak érdekében, hogy a városban szűnjön meg a fizetős parkolás. Jóideje igyekszik a Fidesz elkerülni azt, hogy az ellenzéki pártoknak bármilyen hasonló helyzetből fakadóan terük nyíljon bebizonyítani, hogy létezésüknek van bármi jogosultsága, így ezt a kezdeményezést is igyekeztek még időben lefojtani. Esztergomba nem focidrukker verőlegények jöttek megakadályozni az aláírásgyűjtést, mint a vasárnapi zárvatartás feloldása érdekében történt - itt szimplán beállt névleg a kezdeményezés mögé maga a Fidesz frakció, és megcsinálták ők.

Az alábbiakban megpróbálom bemutatni azokat az érveket, amelyekre, ha odafigyelt volna a - bármelyik oldali - politika, akkor fel sem merült volna senkiben, hogy ennek az ingyenes tesztidőszaknak lehet bármilyen pozitív hozadéka Esztergom számára. A jelenlegi körülmények között nem lehet az egész belvárosban korlátozásmentesen ingyenes a parkolás - ez csak káoszhoz és felesleges stresszhelyzetekhez vezet.

Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet alternatív megoldási javaslatokat felvázolni, amelyben vannak ingyenességet nyújtó pontok. Ilyen javaslatokat én magam is elvártam volna képviselőinktől a régi - kifejezetten rossz - fizetős rendszer visszaállítása helyett. Sajnálatos módon ezt a házi feladatot sem végezte el az elmúlt félévben a politika egyik oldala sem. Ami azonban még rosszabb, hogy a hivatal sem.

Kezdjük a problémadefiníciókkal.

Probléma #1:sok az eszkimó, kevés a fóka

A belváros területén sokkal kevesebb a parkolóhely, mint ahány autós ezeket a teljes ingyenességen felbuzdulva igénybe akarja venni. Nagyon sokan dolgoznak a belvárosban olyanok, akik nem a belvárosban laknak, sőt olyanok is, akik nem is Esztergomban laknak, és közülük nagyon sokan ingáznak autóval dolgozni. A fizetős rendszer idején ők töltötték meg a sziget ingyenes parkolóhelyeit: sokan reggeltől estig ott parkoltak. Az ingyenesség bevezetése után azonban a "lustaság fél egészség" mondás jegyében, ha volt hely a munkahelyükhez közelebb, akkor inkább oda parkoltak. A sziget pedig szinte teljesen kiürült. Ezzel pár százan reggel és délután megspóroltak 5-5 perc sétát. Aki viszont csak meg akart állni fél órára a belvárosban, az azzal szembesült, hogy nincs legális parkolóhely sehol. Aki nagyon meg akart állni ment is tilosban parkolni. Akinek a morális mércéje ennél kifinomultabb, az addig körözött, vagy ment kifelé, amíg talán az Árok utcánál valahol talált helyet, és gyalogolt vissza 10-15 percet a bankba, bíróságra, hivatalba, postára, vagy ahol épp dolga lett volna. Nyilvánvalóan ez nem egy optimálisabb elosztása a szűkös erőforrásoknak.

Azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy még a korábbi fizető parkolás idején is kevés volt a belváros kapacitása. Ennek okait nem vizsgálta a testület, megoldási javaslatot senki nem terjesztett elő. Lehetett hallani korábban olyan véleményt, hogy a teljes ingyenesség majd megoldja a zsúfoltságot - de az élet bebizonyította, hogy ilyen csodák a valóságban nem történnek.

Probléma #2:elégtelen a város tömegközlekedési hálózata

A 2014 után visszaállított helyi buszos tömegközlekedés nem igazán volt képes rávenni az embereket arra, hogy ne használják az autóikat. Nem tudok róla, hogy készült volna olyan felmérés, aminek keretében megkérdezte volna bárki az esztergomiakat és a környező településekről ingázókat, hogy milyen feltételek teljesülése esetén lennének hajlandóak autózás helyett tömegközlekedni: milyen gyakoriságú, milyen követési idejű, milyen időszakokban járó, milyen minőségű buszjáratokra lenne ehhez szükség. Ha a parkolás ingyenes, a tömegközlekedésért fizetni kell, az olló a két szolgáltatást igénybe vevők között csak tovább fog nyílni: még kevesebb incentívája van egy kertvárosinak, vagy egy búbánatvölgyinek/szamárhegyinek arra, hogy otthon hagyja az autóját és a közösségi közlekedést válassza.

Sokkal több értelme lenne inkább a tömegközlekedést olcsósítani, fejleszteni, netán ingyenessé tenni és a belvárosi parkolást drágává tenni, mint fordítva. Kevesebb környezetszennyezés, jobb kihasználtság, kevesebb jármű, több zöldfelület lenne a jutalmunk. És talán egy élhetőbb belváros.

Probléma #3:a belvárosi lakosok jogos elvárásai

A belvárosi lakosok voltak az elmúlt fél éves tesztidőszak legnagyobb kárvallottjai. Mivel az önkormányzat semmilyen hajlandóságot nem mutatott arra, hogy az ingyenes időszakban biztosítsa a belvárosi lakosok számára a külön, csak általuk használható parkolózónát, a parkolóhelyekért folyó napi szintű harcban rendre alulmaradtak az ingázókkal szemben. Bár sok nem a belvárosban élő nem ért egyet azzal, hogy a belvárosi lakosoknak joga van arra, hogy a lakása mondjuk 200 méteres közelében a nap minden szakában, a hét minden napján találjon közterületi parkolóhelyet, a valóság az, hogy a fizetős parkolási rendszerben nem véletlenül kaphatnak az adott körzet lakói lakossági bérletet - hiszen a fizetős rendszer egyik fő indoka éppen az, hogy a helyben lakókat privilegizált helyzetbe hozza a saját ingatlanuk környezetében.

Megoldási javaslatok

Ne a belvárosi parkolás legyen ingyenes, hanem a városon belüli tömegközlekedés. Nem a mostani, hanem egy jobb.

Ha valamit ingyenessé akarunk tenni, az inkább a tömegközlekedés legyen. Az észtországi példa bemutatta, hogy ennek sokkal több hozadéka van, mint annak, ha mindenkit arra ösztönzünk, hogy autóval közelítse meg a belvárost. A fizetős parkolási rendszerből finanszírozza a város a tömegközlekedés ingyenességét. És végre csináljunk egy jó városi tömegközlekedést! Az intermodális csomópont miatt, az egyre súlyosabb napközbeni torlódások, dugók miatt ez amúgyis a város érdeke. Legyenek elektromos buszaink? Legyenek hibrid buszaink? Legyenek alacsonypadlós, midi városi buszaink? Esztergom lehetne a városi busz innováció új magyar központja, ha bejelentenénk, hogy a következő 5 évben rászánunk az ipari park által befizetett évi 3 milliárdból egy komolyabb összeget erre a témára!

Lezárt, sorompós parkolás és a mélygarázsok - össze kell kötni ezek díjfizetési rendszerét a környező üzletekkel

A belvárosi üzletek jogos érdeke, hogy a környezetükben legyen olyan parkolási lehetőség, amit a vásárlóik igénybe tudnak venni. Annak érdekében, hogy ne mindenki, hanem csak a vásárlóik kapjanak viszont kedvezményeket, a belváros bizonyos területeit (pl. Bástya parkoló) át lehetne és kellene alakítani utólag fizetős (sorompós/automatás) parkolóvá és ezeket egységesen lehetne kezelni a mélygarázsokkal. Egy jól kiépített rendszerrel a vásárlók x perc ingyenes parkolást tudnak kapni automatikusan, az üzletekben, hivatalokban, postán elhelyezett terminálok, vagy beváltható kuponok segítségével.

Kevesebb utcai parkolóhely, több kerékpársáv és zöldterület

A belváros utcáin törekedni kellene arra, hogy a jelenlegi parkolók helyett fokozatosan a kétkerekű közlekedést ösztönző kerékpársávok, lassított zónák, zöldesített területek jelenjenek meg. Nem jó az a jövőkép, ami arról szól, hogy minden talpalatnyi belvárosi 10 négyzetméteren alakítsunk ki egy új parkolót, hogy még egy autóval több tudjon megállni a történelmi belvárosban. El kellene végre döntenünk, hogy egy bejárható, átélhető várost akarunk-e kialakítani, vagy folytatjuk az amerikanizálódást.

Több városszéli parkolóhely kell

Többszintes, kifejezetten parkolónak épített építményekre van szükség például a kórház környékén, a szigeten, az új intermodális csomópont mellett, illetve az északi városrészben. Az ingyenes tömegközlekedéssel együtt ez jelentősen csökkenthetné a belváros autóforgalmát és parkoltsági terheltségét is. Arra kellene ösztönöznünk egyértelmű, többnyelvű feliratokkal elhelyezett táblákkal a városunkba érkező turizmust, hogy autóit ezeken a parkolóhelyeken helyezze el és onnan tömegközlekedéssel, vagy gyalog járja be a belvárost és a látnivalókat.

A megmaradó parkolóhelyeket az értékükön kell árazni

Meg kell szüntetni az olcsó egész városra érvényes parkolási bérletet és be kell árazni a belvárosi parkolókat. Magyarul addig kell emelni az árakat, ameddig meg nem valósul az, hogy csúcsidőben a parkolóhelyek 15%-a szabad. Ez a szám egy ökölszabálynak tekinthető - a parkolással foglalkozó szakmai kutatások mindegyike a 85%-os kihasználtságot tekinti ideálisnak: az alatt túl drága, az fölött túl olcsó a közmegyezés szerint egy-egy zónában a parkolási díj.

Mindez természetesen a parkolási zónában lakóhellyel rendelkezőket nem érinti - számukra ugyanúgy kedvezményes parkolási megoldást érdemes nyújtani.

Ez az írás egy vitaindítónak szánt írás. Nem azért került fel, hogy mindenki mindennel egyetértsen, ami itt le van írva. Azért teszem közzé, hogy legyen valami, ami mentén el tudunk kezdeni egyáltalán beszélgetni. Kérek mindenkit, hogy tegye félre a politikai meggyőződéseit és politikai alapon megfogalmazott szakmainak gondolt nézeteit: amikor a város fejlesztésének irányáról kellene vitázni akkor ezeknek nincs helye az argumentumok között.

Újabb felvonása indult a héten az esztergomi közpolitikai tragikomédiának: a testület fidesz frakciója nyíltan beolvasott a jegyzőnek és közvetve az őt kinevező polgármesternek - majd erreVölner Pál is rákontrázott az önkormányzat által támogatott helyi TV-ben.

Kezdjünk egy klasszikussal:

Mielőtt bárki is akár csak egy mondatára odafigyelne akár az IGOM cikkében elhangzóknak, vagy a Völner szájából kiömlő dolgoknak, azért gondolkodjunk már el egy kicsit.

Mi is történik? Miért történik? Miért előttünk történik? Miért akarnak minket és ki ellen feltüzelni?

Esztergom egy gazdag város. Lehetne. A városban működő cégek évi 3 milliárd forint szabad forrást adnak össze azért, hogy a városnak legyen miből épülnie és szépülnie. Ez pontosan ötször annyi minden évben, mint amire Völner Pál a videón hivatkozik: neki a kormánytól ötödannyit sikerült szereznie két éve, mint amennyit az esztergomi vállalkozások összedobnak minden évben. És tessék megnézni mennyire fel van az esztergomi alkotmánybírósági székhely elvitelét szemrebbenés nélkül megszavazó Völner ezen háborodva - hiszen nem sikerült még ezt sem elköltenie Esztergomnak, pedig milyen szívesen vagdosna nemzetiszín szalagokat. Szabotázs. Na most képzeljük mit éreznek az esztergomi vállalkozók. Mennyire vannak ők felháborodva.

Esztergom igen fontos forrása volt a Fidesznek 2002 és főleg 2006 után: a hatalomból kiesett párt a vidéki önkormányzati pozícióit használta arra, hogy Mészáros Lőrincen és Simicskán keresztül finanszírozza azt a hálózatot, ami semmilyen hasznos dolgot, terméket, szolgáltatást nem termel, csak és kizárólag egy célja van: hozzásegíteni a pártelitet a legfelsőbb hatalmi pozíciókhoz. Emberek élnek nagyon jól, családok gyarapodnak sose látott mértékben teljesen érdemtelenül, zéró valódi hasznot termelve azért, hogy néhány tucat ember szabadon helikopterezzen, ibizázzon, vadásszon, kastélyozzon, országrésznyi földeket, balatonpartot vásároljon fel. Nagyon sok fideszes politikus köszönheti az első néhány millióját Esztergomnak is és pláne annak, hogy az itteni jóemberek olyan jámborul tűrték éveken át azt, hogy az esztergomi adófizetők pénzét pártcélokra elvigyék innen az ezzel megbízott aktorok.

Jóideje nincs már szüksége arra az azóta állampárttá vált Fidesznek, hogy az önkormányzati vagyonból vonjon el a legfelső pártelit céljaira pénzeket: abban a körben teljesen normálissá vált, hogy a közpénzek csettintésre mágikusan elveszítik közpénz jellegüket. A párt helyi tagjai, szervezeteihez kötődő vállalkozók azonban nem jártak ugyanilyen jól. Még mindig túl sok az eszkimó és kevés a fóka: ráadásul időnként példát sem árt statuálni, hogy Magyarország nyomokban még jogállamot tartalmaz és ennek a pallosa ott lebeg minden kisfideszes feje fölött.

A narratíva - ha odafigyel az ember mindkét oldalra - ugyanezt mutatja: az egyik oldalon a képviselők arról panaszkodnak fűnek-fának, hogy a hivatal és a polgármester emberei lassúak és gátolják a képviselői igényeket. A másik oldal pedig arról panaszkodik, hogy a képviselők között vannak, akik nem egészen értik, hogy hol van vége a szívességeknek és hol kezdődnek a korrupciós kockázatok, túlárazott beruházások. Persze meg lehet ezt érteni: a párt felső szintjei annyira nem adnak már a látszatra, hogy gondolom kisfideszesként is nehéz felfogni, hogy bárki megütheti a bokáját egy-egy túlárazottan, neadjisten rokoni cég által megvalósított beruházásért, legyen az óvodafelújítás, vagy akármi. Meggyes Tamás idején sem gondolta senki, hogy a 8 millió forintért megrendelt féloldalasvegyszeroptimalizációs tanulmányvalaha közkinccsé válik és ezen fog sírva-röhögni a fél város, hogy ilyen pofátlanul lopták el a közös dolgainkra összedobott adópénzeket.

Adódik a kérdés: mit tehet ebben a helyzetben egy lokálpatrióta esztergomi polgár?

Elsősorban szerintem az a fontos, hogy ne higgyünk el mindent, amit látunk: gondoljunk arra, hogy miért azt akarják velünk láttatni, amit megmutatnak, és vajon mi az, amit elhallgatnak előlünk. Évi 3 milliárd forint forrás áll Esztergom rendelkezésére, ami egyébként elég sok pénz: ha szétosztanánk minden esztergomi polgárnak jutna belőle 100 ezer forint. Ne dőljünk be annak a narratívának, ami az egyik oldalt fehérnek, a másikat feketének festi le: lássunk tisztán és tudjuk, hogy itt mindenki legfeljebb a szürke 50 árnyalatának valamelyik világosabb árnyalata lehet, akármelyik oldalról is szemléljük a dolgokat.

Először is nagyon köszönöm mindenkinek, aki vasárnap rám szavazott - nem lehetett könnyű döntés annak tudatában, hogy nagyjából semmi esélyem nem volt ebben a körzetben a pártok jelöltjeivel szemben, támogatásuk nélkül. Minden egyes szavazat mögé odaérzem a tépelődést, hogy esetleg nem ez az egy fog-e hiányozni a Jobbik vagy a DK jelöltjének ahhoz, hogy legyőzze Völner Pált. Sajnos, ezen már nem múlt semmi.

Sok tanulsággal járt ez a kampány, elsősorban abban a tekintetben, hogy kik azok, akikre számíthattam, akik segítettek, és kik azok, akik nem. Innen is külön köszönöm a próbálkozást az ellenzéki pártok azon tagjainak, akiket itt most nem fogok megnevezni, de akik szinte az utolsó percig próbálták jobb belátásra bírni a pártjuk legfelsőbb szintjeit, sikertelenül.

Volt egy olyan ígéretem, hogy a 2019-es önkormányzati választásokra készülve olyat fogok csinálni, ami még senkinek nem sikerült Esztergomban a Fideszen kívül: egy ütőképes, egységes lokálpatrióta csapatot fogok összerakni. Bejó Gábor éppen ezt az ígéretet támadta "esélyrombolás a polgármesteri székért" címmel aposztrofált véleménycikkben honlapján, ami azért már most előre vetíti, hogy bizony a status quo fenntartásában érdekeltek részéről itt még nagyon komoly akadályok várhatóak bármi hasonló törekvés elé.

Pedig be kell látnunk, hogy ezt a választást elsősorban nem Völner Pál nyerte meg, hanem az ellenzéki pártok vesztették el. Sajnos pontosan az történt, amit januárban megjósoltam. Nem először történik meg, hogy elég pontosan leírom, hogy mi fog történni, de senki sem hallgat rám. Fárasztó dolog ez a Kasszandra szerepkör és nem is túl hálás, de úgy érzem én legalább elmondhatom magamról, hogy mindent megtettem annak érdekében, hogy a 2014-es eredmény ne ismétlődjön meg.

Adódik a kérdés: hogyan tovább. Egyáltalán van-e tovább. A hídszerep az ellenzék egymást mindennél jobban gyűlölő szereplői között nem működött, nem működhetett - működhet-e a pártoktól független szerepkör legalább a város életében? A kérdés egyelőre nyitott és én magam sem tudom, hogy mi lehet rá a válasz.

De ez talán nem is olyan nagy baj. Van még időnk, ha nem is olyan sok.

Április 20-án nyit a Strandbüfé. Találkozzunk ott mostantól minden péntek este mindazokkal, akik együtt akarnak gondolkodni a város jövőjéről. Én ott leszek egy asztalnál minden péntek este - bárki odaülhet és bárkivel beszélgetek bármiről.

A Mészáros Lőrinc birtokába került Kemma.hu-n jelent meg egy interjú Völner Pállal, melyben a nyergesújfalui fideszes képviselő tanúbizonyságát adja, mennyire nincsen tisztában Esztergom valódi helyzetével.

Völner azt állítja, hogy rengeteg hely van az esztergomi ipari parkban új cégek bevonzására. Pedig az esztergomi ipari park nagyjából megtelt: már közepes méretű cégeknek sem maradt üres terület: talán egy-egy kisebb helyigényű cég képes még a szabad telkek valamelyikén telephelyet létesíteni. Ami egyébként nem baj. Nem újabb szennyező ipari üzemeket, robotizálható munkaköröket kell a régióba vonzani. Magas hozzáadott értékű mérnöki munkahelyekre, például a mérnöki (IT, K+F) szolgáltató szektor fejlesztésére, és ezt kiszolgálni képes oktatásra van szüksége a régiónak. Ezzel hozhatjuk haza a fiatalokat, ezzel vonzhatunk be értékes embereket, akik emelik a településeink színvonalát.

Arra a kérdésre, hogy milyen terveket nem sikerült megvalósítania Völner azt válaszolja: nincs hiányérzete. Nos, nekünk esztergomiaknak van. Nem is kevés.

Visegrádon már régen megépült az árvízvédelmi gát, tehát még szűkebb lesz a lefolyása a következő árvíznek. Esztergom belvárosa 2013-ban is alig úszta meg: ha idén tavasszal jön az ár, remélem Völner úr is a gáton fogja pakolni a homokzsákot, és nem csak a kötelező (gyerekeket remélem ezúttal nem masíroztatnak ki biodíszletnek) kampányfotó kedvéért.

Az R11 utat most épp 2022-re ígéri Völner: miért ne tenné, ígérte már 2016-ra is 2014-ben. Azt már nem teszi hozzá, hogy ez az út Bicskével köti össze Esztergomot, vagyis biztosan sokkal gyorsabban fogunk tudni rajta eljutni Tatabányára, de Budapest felé továbbra is Dobogókő felé fog járni az esztergomi. Nyugati M0? M10? M11? Új híd Esztergomnál a Dunán? Még ígéretként sem jelenik meg! Azért Komáromnak, Völner előző körzetének sikerült elintézni a Duna hidat.

Völner szerint minden rendben az egészségügyben, Dorog kifejezetten jól járt (!), hogy a kórházát összevonták az esztergomival - érdekes, én erről az emberektől teljesen más, már-már horrortörténeteket hallok. Stadionféleséget is Dorog kap - az NB2 miatt nyilván inkább rászolgált egy ilyen beruházásra, ha már egyszer a stadionok lesznek azok, amelyek megmentik a magyar fiatalságot a hazának, ahogy az Orbán Viktor álmában szerepel.

Ígér Völner jóbarátjának, a 2014-es választás után Esztergom költségvetéséből 1 millárdot kivonó szintén nyergesújfalui telephelyű Gimesi Sándornak is egyet: a szigeten álló szállodatorzó befejezését. Ez azért nagyszerű hír, mert Gimesi egy interjúban 2014-ben úgy fogalmazott, hogy ezt azonnal megtenné, ha újra fideszes vezetése lenne Esztergomnak. Azután hiába lett, a torzó maradt torzó.

Völnernek - ha nincs hiányérzete - a Szent István Gimnázium sem hiányzik. Szomorú dolog ez.

Ha ez Völner programja a következő 4 évre, egyvalami biztos: Esztergomnak már ígérni sem tud a Fidesz semmit.

Katt a linkre:

<https://civilhetes.net/fuggetlenul-a-valtozasert>

Tartozom még egy magyarázattal arra vonatkozóan, hogy miért is szakítottam a Momentummal, hiszen októberben rajta volt a nevem a párt jelöltlistáján, januárban végül mégis a független indulás mellett döntöttem.

Bár jóideje alakítója vagyok az esztergomi közéletnek, eddig nem voltam tagja egyetlen pártnak sem. Egészen a múlt évig. A Momentum tavaly tavaszi üzenetei és a kormányzat nyíltan civilellenes támadásai hatására úgy éreztem ki kell lépnem az elmúlt évek relatív passzivitásából.

2017 májusában lettem pártoló tag, szeptemberben megyei vezető és választmányi tag, októberben rendes tag és a küldöttgyűlés tagja. Nem voltam azonban mindenre bólogató pártkatona: a belső fórumokon én voltam az egyik hangadója azoknak az embereknek, akik kiálltak a Momentum által augusztusban hozott küldöttgyűlési határozatba foglalt teljes választási különállás ellen.

Ez a határozat arról szólt, hogy a Momentum nem vehet részt semmilyen együttműködésben, 106 jelöltet indít és nem egyezkedik sehol senkivel. A párt vezetői azóta is sokszor erre a döntésre hivatkozva utasították vissza minden egyéb párt közeledését, koordinációra felhívását. Én akkor is és azóta is azt gondolom, hogy ez a határozat zsákutca: olyan képet fest, mintha a Momentum magát elitgárdának, élcsapatnak, a tudás egyetlen birtokosának gondolná, ez pedig nem egy jó pozíció a politikában. Én sem voltam a híve a teljes közös listás összefogásnak, de a körzetek pártok közötti koordinációját egy jó megoldásnak tartom ma is arra, hogy a Fidesz rendszerét egy rövid, rapid sakkparti során le lehessen bontani, és ezen átmeneti időszak után egy új választási törvény szerint új választáson, immár összefogási kényszer nélkül mérettethessék meg magukat ugyanezen pártok.

Sokáig azt hittem, hogy van lehetőség arra, hogy a Momentumot belülről megreformáljuk, és adhatunk egy esélyt annak az elsősorban a vidéki tagok által hangoztatott nézetnek, hogy ezt a teljes különállást megfogalmazó határozatot vissza kell vonni. Tavaly nyáron azzal a hittel léptem be a Momentumba, hogy ez a friss, fiatalokból álló párt képes lehet mozgalmi jellegéből adódóan az az alakulat lenni, ami katalizálhatja a rendszerváltást akaró erőket a logikus végkifejlet - a teljes választási koordináció - felé. Év végére beláttam, hogy ez a párt nem az a párt, amelyik erre hajlandó, vagy képes. De időközben rengeteg új baráttal ismerkedtem meg, és maradt annyi hitem a szervezet megreformálhatóságában, hogy maradtam.

Ez a hitem az idei év elejére azonban elhagyott: a januári küldöttgyűlés után már nem láttam semmi reményt az augusztusi határozat felfüggesztésére. Az ma is hatályban van, attól a párt legutolsó információim szerint ma sem térhet el: legfeljebb egyoldalú visszalépésekről dönthet az elnökség, amikért cserébe kérni sem kérhet semmit. Ahogyan a címben is jeleztem: ez a hozzáállás az én szememben a Fidesz történetét erősíti.

Ezért kértem, hogy a nevem a párt országos listáján ne szerepeljen, és bejelentettem, hogy függetlenként fogok elindulni, nem a párt színeiben. Az elnökség nevében Orosz Anna ezután megkért, hogy emiatt függesszem fel a tagságomat. Én ehelyett - rövid gondolkodási idő után - inkább kiléptem.

Ma is azt gondolom, hogy minden olyan párt, amelyik a jelenlegi helyzetben ragaszkodik a 106 körzetben elinduláshoz, az elsősorban a saját egójának a rabja és végeredményként a Fidesz rendszerének továbbélését segíti elő. A Momentumot (bár végül nem gyűjtöttek 106 körzetben elég ajánlást) is ezekhez a pártokhoz sorolom, ezért is léptem ki tőlük. De ugyanennek a gondolatnak a rabja jelenleg a Jobbik is - ők is egyedül, 106 körzetben talpon maradva, senkivel sem egyeztetve akarnak minél több körzetet egyedül megnyerni. Jó eséllyel körzetek tucatjaiban fogják ezzel győztes pozícióban tartani a Fideszt.

Januárban volt egypróbálkozásom arra, hogy legalább a mi körzetünkben megtörjük ezt az egoista, nárcisztikus hozzáállást. A függetlenként indulás helyett hátraléptem volna, ha akár Nunkovics Tibor, akár Vadai Ágnes vállalja a pártlogó helyett a függetlenként indulást a körzetben.

Sajnos egyikük sem volt ehhez elég bátor.

Ha a következő két hétben sem lesz fogadókészség a koordinációra, csak a választópolgárok bölcsességében bízhatunk, a pártok ugyanis ilyennel a jelek szerint nem rendelkeznek.

Cserép János

Évek óta nem alszom olyan jókat, mint az elmúlt napokban - a pultozás az utcán, beszélgetni az esztergomiakkal hihetetlenül energizáló és egyben fizikailag kifárasztó elfoglaltság.

Haladunk szépen az aláírásokkal, de ami fontosabb: terjed az üzenet, hogy lesz esztergomi jelölt, akire szavazni lehet, nem csak ejtőernyősök próbálkoznak a körzetben az állami támogatás reményében: van olyan is, aki komolyan gondolja, hogy le lehet győzni Völnert. És ha 30-40 körzetben le lehet győzni a helyi völnereket, az újabb Fidesz kormányzást is meg lehet akadályozni.

Bizonyára mindenkinek ismerősen cseng a latin mondás, Dumas négy muskétásának halhatatlan jelmondata. 1868-ban az őszi viharok hatalmas természeti katasztrófákat okoztak a svájci Alpokban. A hatóságok a fenti szlogennel hirdették a kantonokból alig 20 éve összeálló fiatal föderáció lakosságának a közösségi összefogás, felelősségvállalás, együttes erőfeszítések égető szükségességét, nemzetmentő erejét. Azóta ez Svájc nemzeti mottója.

A DK és a Jobbik jelenlegi ismereteim szerint ugyanazokkal a jelöltekkel indulnak neki az áprilisi választási küzdelemnek, mint 2014-ben. Ők a Fidesz győzelmét egyszer már udvariasan megtapsolhatták anélkül, hogy személyes felelősségüket bárki boncolgatta volna. Múlt héten az LMP is bemutatta saját helyi emberét egy máriahalmi tanár, szakpolitikus személyében. Engem a Momentum tervez elindítani ugyanebben a körzetben.

Minden adott tehát, hogy mi négyen, egymásra mutogatva, még négy évre képviselővé tegyük Völner Pált. Eközben a második helyért teljesen haszontalan bohóckodunk. Pedig biztos vagyok benne, hogy Nunkovics Tibort, Vadai Ágnest, és Munkácsy Bélát is alapvetőenugyanaz motiválja, mint engem: nyugdíjba akarjuk küldeni Orbán Viktort és az általa kiépített rendszert! A lavinát fel kell tartóztatni, nem hagyni, hogy mindent vigyen, ami az útjába kerül. Ehhez most bátorság, belátás, egymásba kapaszkodó élő lánc kell.

Egyedül egyikünk sem elég erős. A lavina elsöpör, ha nem segítünk egymásnak. Ésszerűen egy dolgot tehetünk: tegyük félre azt, ami elválaszt és arra koncentráljunk, ami összeköt. Erőinket egyesítve valódi esélyt adhatunk egyvalakinek arra, hogy legyőzze a Fidesz emberét az egyéni választáson.

Arra a döntésre jutottam, hogy felajánlom: függetlenként indulok el, vagy hajlandó vagyok visszalépni a választáson való indulástól bárki javára a nevezettek közül, ha egyikük egyedüli függetlenként, mindannyiunk érdekében elindul a Komárom Esztergom Megye 02 OEVK-ban. Működjünk együtt a hiábavaló magamutogatás helyett!

Ennek érdekében jeleztem a Momentumnak, hogy a nevem ne kerüljön fel a párt országos listájára. Tájékoztattam a pártot arról is, hogy amíg ez az egyeztetési kör le nem zárul, ne számoljanak velem egyéni jelöltként sem. Magánemberként, lokálpatriótaként és felelős felnőtt magyar emberként ez a lépés erkölcsi kötelességem.

Engem személy szerint elkeserítene, ha ismét egy Budapestről irányított pártkatona képviselné Esztergomot, Dorogot, Nyergesújfalut és a többi 27 települést az Országgyűlésben. Márpedig ha ugyanúgy elbénázzuk 2018-at, ahogy az akkori szereplők félrekezelték a választást 2014-ben, garantáltan ismét egy fideszes pártkatona lesz a körzet képviselője.

Egy mondás szerint az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen. De mi nem vagyunk őrültek. Az összefüggések világosak. Négy év távlatából mindenki levonta a tanulságot és tanulhatott a hibáiból. Kevesebb önös cél és több közös stratégia kell!

Legyünk ennél okosabbak! És akkor tényleg lesz remény!

A döglött lóról márpedig le kell szállni, vagy nem jutunk sehová. Feltéve persze, ha észrevesszük, hogy megdöglött, valamint ha mások előtt is képesek vagyunk beismerni ezt.

Így kezdte: "Az az igazság . . . " -- Aszonta anyósom: "Akkor hazudik!" (Hofi)

Olvastunk egy cikket egy impresszum nélküli honlapon, amiben a névtelen szerző leírta, hogy olvasott egy cikket. Az előző mondat két jelzős szerkezete önmagában elég kellene legyen minden normális közéleti vitában arra, hogy diszkreditáljon valakit, de Esztergom sajnos még messze van attól, hogy normális mederben folytasson le közéleti vitákat. Bár a háborúnak vége, és kimondhatjuk, hogy minden jel szerint a normalitás győzött a két oldalról is támadó abszurditás felett, mégis tele vagyunk Onoda Hirókkal, akik tovább folytatják a dzsungelharcot, immáron parancsnok nélkül és parancsok nélkül, bolhát elefántnak lefestve, saját maguk "gerendáit" apró szálkának láttatva.

Meggyőződésem, hogy nem azért teszik ezt, mert ők rossz emberek, vagy mert rosszat akarnak Esztergomnak. Nem könnyű az embernek évtizedes megszokásokat levetkőzni. Márpedig az, hogy Esztergomban a Fidesz maga a patásördög sokunkban lassan évtizedes, rögzült tény volt - olyan tapasztalatokból építkezve, mint például a Szent István Gimnázium totális megsemmisítése.

Mégis, talán éppen ezért, a 2010 és 2014 közötti ciklus tárgyilagos elemzése ma még lehetetlen feladat. Túl sokan invesztáltak érzelmileg és anyagilag is túl sokat ebbe az időszakba ahhoz, hogy a tényeket meghallva ne az egymásra mutogatás és a folyamatosan, mindkét fél részéről agyzsibbasztásig ismételgetett panelek jussanak mindenkinek az eszébe. Az olvasott cikk is erről szól: az új városvezetés jogi osztálya által, szakemberek által felgöngyölített ügyekkel szemben ismételgeti az ismeretlen szerző a korábbi polgármesteri kabinet által az elmúlt években orrvérzésig agyonismételgetett véleményeket, politikai állásfoglalásokat. Amik számukra ma lehetnek tényszerűek, de ha egyszer papírokkal alátámasztható módon bebizonyítható, hogy a valóság más, akkor hiába kezdi az ismeretlen szerző minden mondatát azzal, hogy "igazat szólva", a valóságot ez nem másítja meg.

Szerintem az elmúlt négy év minden szempontból elvesztegetett idő volt. Nem volt tabula rasa, nem történt meg a Meggyes korszak anyagainak feltárása. Tétényi és kicsiny csapata egy a saját irodájukban található széfet sem volt képes kinyitni, és megnézni, hogy mi van benne. Arról a széfről beszélek, amelyikből Meggyes fekete listája és pár egyéb dokumentum előkerült. Már megígértem, hogy majd egyszer leírom ennek az igaz történetét - egy kicsit más, mint ami végül a sajtóban megjelent. De ez nem az egyetlen eset volt - emlékszik talán mindenki a videóra, amin Meggyes feláll egy székre és elmondja választási beszédét miután elvesztette a választást? A videót egy akkor még az ETV-nek dolgozó személy juttatta el Tétényi köreinek. Akik napokig ültek rajta, és nem mertek vele kezdeni semmit. Az, hogy ez a videó mégis felkerült az internetre nem Tétényi döntése volt - valaki az ő tudta és beleegyezése nélkül eljuttatta Bejó Gábornak is, aki ösztöneire hallgatva egyből publikálta azt. Ezért ismerheti ma mindenki. Az Aranyszárny biztosítás ügye, ami a legtovább jutott (még Meggyes mentelmi jogát is kikérték az ügyészek) - de ezt sem a hivatalban fedezték fel Tétényi csapattagjai. A biztosító jelezte, hogy valami nem kóser, csak ezután nézett rá bárki is az ügy belső irataira. Tétényi olyan csapattal vette körbe magát, ami magától nem keresett és nem ment neki a Meggyes korszak csontvázainak. Ez a csapat szerintem magától fel sem használt volna semmilyen Meggyes és a frakció ellen használható tényt, adatot, szerződést sem.

Hogy ennek mi volt az oka, azt nem tudhatjuk. De talán sok köze van mindennek ahhoz, hogy a ló bizony végül megdöglött. És pont ideje lenne leszállni róla mindenkinek, ha haladni akarunk valamerre. Vagy maradjon ez?

Vagy nem is olyan kicsi, nem tudom. Önreflexió. Hangos gondolatok. Szubjektív rovat. Közösségi terápia. Blog helyett. Hívjuk aminek akarjuk. Elvégre ez a fránya Szeretgom még mindig az enyém, akármennyire is személytelenül próbáljuk vinni az egészet jó régóta. Bár lehet, hogy ez is hiba.

Mottó helyett:

Az érzelgőség legrikítóbb példái azok a regények és filmek, hol a szereplőket szét lehet válogatni a jók és gonoszok csoportjába. Legangyalabbak a főszereplők, kikkel az olvasó együtt sír és nevet, szinte egybeolvad velük; de ha jobban megnézzük ezeket a főszereplőket, nem is olyan angyalok: kicsinyes, kapzsi, édeskés
vágyaik vezetik őket. A többi szereplők aszerint minősülnek jóvá és rokonszenvessé, vagy gonosszá és gyűlöletessé, hogy a főhősöket támogatják-e, vagy gátolják-e. Legtöbb mai ember az érzelgős regények módjára nézi a világot: amerre vágyai terelik és akik e vágyakat
segítik, azok a jók; vágyainak gátlói a rosszak.
A mai átlagos emberismeret megdöbbentően együgyű. Legtöbb mai ember csak azt a felületet látja belőled, amelyet az ő kedvtelései és igényei felé mutatsz; nem nézi, hogy bensőd milyen; a nő aszerint itél rólad, hogy szórakoztatod-e, hevíted-e, a férfi pedig aszerint, hogy
miként illeszkedsz az ő elveibe, terveibe, megrögzöttségeibe. A jót összecseréli a vonzóval, csábítóval; nem csoda, ha a magánéletben is,
közéletben is többnyire kalandorok vezetik. Örökös a csalódása és kiábrándulása, hibáztat minden égi és földi hatalmat, mások gonoszságát, néha még saját ostobaságát is; csak éppen arra nem
gondol, hogy embertársait ne az ő igényein keresztül nézze, hanem önmagukban.
(Weöres)

A tegnapi nap két szempontból volt érdekes számomra. Egyrészt megkezdtem életem hetedik hatévét. Nem szeretem ezt nagydobra verni: a hozzám hasonló introvertált személyiségek egyik fő tulajdonsága ugyanis, hogy a szociális interakció energiát von el tőlünk. Minél kevésbé belsőkörös személlyel interaktálunk, annál több energiába kerül mindez, és csak a magány és az önreflexió tölt vissza valamennyit. Hogy most mégis itt leírom, annak nem az az oka, hogy utóköszöntéseket akarok begyűjteni - csupán találtam egy retorikai vonalat, amelyre felfűzhetem a mondanivalómat.

A másik, sok szempontból fontosabb téma az Átlátszó.hu-nak írt cikkem megjelenése volt, amelyet tőlem függetlenül épp tegnapra időzítettek. Sokat virrasztottam a mondatok felett, sok ember véleményét kikértem a vázlatokról, megnézte és tényadatokat szolgáltatott hozzá még az önkormányzati jogi iroda is (akik több, a szövegben meglévő tárgyi tévedésre is felhívták a figyelmem). Dönthettem volna úgy, hogy a nevem nélkül jelenik meg. Végül úgy alakult, hogy nem így döntöttem. Ennek következményeként viszont olyan mentális terhet kaptam a nyakamba, amire nem számítottam.

*A " narancs-udvar kedvelt krónikásának " csak ennyire tellett !!! -*írta rólam este a Facebook-on gyerekkorom egyik példaképe, a belvárosi házban örök idők óta egy emelettel alattunk lakó Lajos bácsi. A mérnök, akinél a 80-as években először láttam otthoni számítógépet, ami legelső hatévem végén annyira elvarázsolt, hogy rávettem a szüleimet, hogy nekem is kell egy olyan, pedig 1985-ben nem lehetett csak úgy besétálni a sarki boltba, hogy ott számítógépet vegyenek a gyereknek. Sok szempontból ez predesztinált arra, hogy ma egy szépen növekvő, szoftverfejlesztői kapacitást exportáló céget vezetek és nincsenek anyagi gondjaim, jut időm és pénzem ezt az oldalt is fenntartani - röviden: Lajos bácsi nélkül talán ma nincs Szeretgom sem. Mégis, narancs-udvar kedvelt krónikása - ennyivé redukálódtam a szemében az elmúlt 4 és fél évben. És nyilván sok másik ember szemében is, ha valaki, aki amúgy azóta ismert, mióta a csattogó lepkét tologattam, ennyiben össze tudja foglalni a létezésem értelmét.

Az ötödik hatévemet egy eléggé súlyos időszakban fejeztem be. Perek, büntetőfeljelentések tömkelegét zúdították a fejemre. Az önkormányzati vezetés számára én voltam a második-harmadik számú közellenség Horváth Mihály és Bejó Gábor mellett, év végén az én levágott fejemet is hurcolták a főtéren rendezett meggyszimpatikus tüntetésen. Megterhelő időszak volt, nem sok barátom maradt Esztergomban, aki nyíltan kiállt mellettem. Akik maradtak, azok főleg a Szeretgomon maradtak - ennek a portálnak a közössége jelentette számomra ebben az időben Esztergomot. Nem volt ez sok ember - minden egyéb híresztelés ellenére - az aktív mag talán ha 50-60 fő lehetett, képviseltette benne magát minden valamirevaló politikaközeli helyi szervezet. A cirkuszt persze - nekik ingyen volt, és a szórakozás is garantált - folyamatosan követte heti 5-6 ezer esztergomi.

Egy évvel később egy kicsit megbukott Meggyes. És nagyon megbukott a Meggyes kultusz.

Akkor még sokan azt gondolták, hogy ebben nekem is részem volt. Volt aki emiatt haragudott rám, volt, aki nem. Lajos bácsi például azok között volt, akik nem haragudtak, erre biztosan emlékszem. Valami tehát 2010 után romlott el.

A Szeretgom "kemény mag", az az 50-60 ember is zömében úgy érezte, hogy idő van, az eddigi informális, laza köteléket szorosabbra kell fűzni, és a tevékenységünket Meggyes kultuszának bukása után koordináltan az új polgármester mellett kifejtendő tevékenységekre kell állítani, főleg azért is, mert kampányához ennek a csoportnak egy nagy része tevőlegesen is rengeteg mindennel hozzájárult. Mi, a naívabbak azt gondoltuk, hogy a rendrakás időszaka következik. Jól láttuk, hogy minden ügy egy időzített bomba, Meggyes perei bukott perek, felelősen dolgozó városvezetés nem tehet mást, mint egyesével végigmegy minden egyes aktán és amit tud, kijavít, jóvátesz, elegyenget, megbékít. Ebben tudtuk, hogy a testületi többség nem lesz partner, de ha egyszer az ügyek elindulnak, a számok kiderülnek, a valóság átsejlik a kultusz által fenntartott ködön, az áttörést csak el lehet érni. Ha ez lett volna az irány, minden szabad energiánkat készek voltunk mozgósítani.

De nem ez következett. 2014-ben Romanek úgy vett át ügyeket és aktákat Tétényitől, ahogy neki Meggyes azokat 2010-ben átadta. De előreszaladok, még nem tartunk itt... Szóval nem ez következett. A bukott kultusz helyén egy új kultusz kezdett el felépülni. Mi páran, akik aktívan romboltuk az előzőt, értetlenül néztünk egymásra, hogy ez most mi a férfinemiszerv, kinek jó ezzel foglalkozni most, amikor érdemben kellene előre menni és dolgozni. Aztán kiderült, hogy tanácsokra nincs szükség. Követőkre? Rájuk annál inkább. Akik meg lemorzsolódnak, nos mindenki pótolható - hangzott a mondás, amire bármely HR tanácsadó hozzáteszi: csak épp milyen áron.

Végül a Szeretgom közvetlen környezete egész gyorsan lemorzsolódott. Azt hiszem úgy voltunk vele (én legalábbis úgy voltam, és extrapolálok), hogy a kultuszépítés nem szerepelt a programban amire szavaztunk, úgyhogy ebben nem is szívesen veszünk részt, egyébként sok sikert a város rendberakásához, ha abban haladni tetszik tudni, majd tapsolunk. Néha kicsit tapsoltunk. Sokszor inkább a fejünket csóváltuk. Amikor szeretgomos cikkekből összelopkodták egy zsandarkos könyv anyagának felét, befogtuk az orrunkat, visszanyeltük ami feljött, és zömében csendben maradtunk.

Fontos adalék, hogy ez a lemorzsolódás csak a szigorúan vett, néhány fős belső kört érintette, nem az előbb említett 50-60 fős "kemény magot". Ez aztán éket ütött a közösség és az azt összegründoló kör közé. Nem is kicsit.

Minden kultuszépítő környezetében egy idő után ugyanis óhatatlanul eljön az a pont, amikor gyanússá kezd válni mindenki, aki nem tapsol. Nem tudom ez pontosan mikor lehetett. Kialakultak más kommunikációs csatornák, kiestek zsebekből sokmilliók kultuszmagazinra, (jobbmintahídlaphétköznapra), a Szeretgom meg talán pont el is vesztette a varázsát. Nincs ezen mit szépíteni. Másra koncentráltam: szépen lassan megnyertem és/vagy kifaroltam minden folyó perből és büntetőeljárásból, egy kivételével. (Végül csak sikerült bepiszkítania Meggyesnek az erkölcsi bizonyítványomat: el lettem ítélve törvény elleni uszításért és büntetésül bírói csúnya nézést és megrovást kaptam, amiért 2009-ben írtam egy cikket, miszerint esetleg nem kéne adót fizetni a Szent István Gimnáziumot épp eltipró városvezetésnek. A Gimnázium sírba tételével kapcsolatban rajtam, a tiltakozón kívül mást nem nyilvánítottak bűnösnek). Mindez persze megtöri az ember lelkesedését. 2011 után tudatosan kivontam magam a Szeretgom napi működéséből. Elkezdtem alkalmazottat fizetni azért, hogy a honlap tovább működjön, napi személyes közreműködés nélkül is. Bejó teljesen kiszállt a Szeretgomból, egyéb projektekkel kezdett foglalkozni. Változott a hangnem, személytelenebb lett, látszólag konszolidáltabb lett minden. Közben a város is sokat változott, a kezdeti eufória helyét általános kiábrándultság telepedett rá, főleg a 2012-es sikertelen népszavazás után.

A Szeretgom egykori kemény magjába éket verő repedés mentén a korábban közös célok mentén összejött együttműködés eddigre darabjaira esett szét. Egyesek masszívan beálltak a kultusz építésébe, mások mereven elutasították azt és a háttérbe húzódva csóválták a fejüket, megint mások nem érzékelve, hogy itt valójában csak ingyencirkusz van, szimpla követők maradtak a kultuszt változó mértékben magukba fogadva. Félelmetesen sokan voltak, akik a Meggyes kultuszt elutasítva habzsolva falták bele magukat Tétényi kultuszába és máig is rózsaszín felhőben élnek.

2013-ban aztán beütött a krach. Az állóvízbe méretes téglaként vágódott be a Fideszen belüli hatalmi harc. Megkezdődött ugyanis az, amit eredetileg 2009-ben szerettünk volna elérni: belülről kezdte el megtisztítani magát Meggyes kultuszától a Fidesz. Álljunk meg egy pillanatra, mert fontos. A Szeretgom soha nem támadta direktben a Fideszt mint párt entitást. Mi Meggyes személyi kultuszát láttuk a városra végzetes veszedelmet hozó förtelemnek, és a küzdelem, amit folytattunk, mindig is elsősorban ez ellen folyt és az ellen amit ennek a nevében mások elkövettek. Számos, kifejezetten a Fideszt támogató személy került ezen gondolatot elfogadva velünk egy hullámhosszra és egy platformra. A már emlegetett Horváth Mihály, az általa is alapított Polgári Esztergomért Egyesület tagjai eklatáns bizonyíték erre az állításra.

Ezen a ponton döntési helyzet elé kerültünk. Én személyesen is, illetve a Szeretgomot akkoriban főszabályként szerkesztő kollégám, Villy is. Lajos bácsi szemében valószinűleg ekkor lettem kisördög. Az eddig kétszereplős játszma (Tétényi vs. Meggyes) háromszereplőssé vált (Tétényi vs. Meggyes vs. Völner).

Három dolog történt. Villy döntött a legjobban: kiszállt a Szeretgom szerkesztéséből és tisztán szoftverfejlesztői feladatokat kért tőlem. Ennek köszönhetően ma is beszélőviszonyban van mindenkivel, akivel két évvel ezelőtt beszélőviszonyban volt. Bejó másfél év hiatus után újra elkezdett publikálni a Szeretgomon, méghozzá egyértelműen a Völner féle Fidesz-oldal érdekében megfogalmazott cikkeket. Én pedig egy nyugodt őszi napon 2013-ban inkább szimplán lekapcsoltam a Szeretgomot.

Megfutamodtam? Lehet. De ez tűnt a legjobb megoldásnak. Egy hétig állt az oldal. A reakciók vegyesek voltak. Az olvasók persze nem értették az egészet: a portál ezt megelőző időszakának cikkei nem igazán szóltak arról, hogy mi is zajlik Esztergomban a színfalak mögött. Váczy-Hübschl István nekrológszerű bejegyzést írt, amiből alig lehetett nem kiérezni a megkönnyebbülést, hogy ha ez így marad, akkor egy szereplővel kevesebb miatt kell aggódni a 2014-es választáson. A Fidesz oldaláról pedig értetlenség és "ugye hamar visszakapcsolod" jellegű kérdések jöttek. Kicsit sem volt ironikus a helyzet. A Meggyes kultusz ősellenségének számító Szeretgom volt 2013-ban az egyetlen olyan olvasott esztergomi weboldal, ami meg tudta célozni azokat, akiket a Fidesz vissza akart csábítani a saját szavazói közé. Ők ezt tudták. Szerintem Tétényi is tudta. Igazából mindenki tudta. Még Meggyes is.

Persze visszakapcsoltam. Részben engedve a Fidesz nyomásának, részben mert ezt éreztem helyesnek. És mindezt úgy megbeszélve magammal, hogy a Tétényi kultusz sem különb, mint amit Meggyes felépített, és legalább ugyanolyan veszélyes a városra nézve. Így lettem egyesek által megbélyegezve, mint narancs udvari krónikás. A Meggyes-törvény ellen uszító narancs udvari krónikás.

Nem, nem kaptam pénzt - ez talán a leggyakoribb elgondolt motiváció. Felmerült persze, hogy fizetnének. Mármint lenne reklám-megrendelés. Kértek, de nem adtam árajánlatot, nem lett reklám-megrendelés. Van elég bevételem a külföldi szoftveres projektjeinkból, nem szorulok aprópénzre. Leigazoltuk a Szerdától Marczali Tomit hírszerkesztőnek, teljes meglepetés volt számára a bejelentett munkahely.

Persze jó lenne ha a Szeretgom egyszer, valamikor, majd ha elmúltak a viharok, önfenntartó lenne. Az sem ártana talán ha többet tudnék fizetni a cikkeket jegyző bölcsész kollégáknak. De soha nem volt ez a projekt profitorientált. Régen jöttek a cikkek a közösségből, fizetség nélkül is. Ez is elmúlt. Az eredeti szlogenünk: egy helyre hozni a tettre kész városlakókat, egy élhető város megteremtéséért még mindig itt kéne lebegnie mindenki szeme előtt. De 2013-ban ez a város élhetetlenebb volt, mint Meggyes alatt bármikor. És önálló, tettre kész emberből is kevesebb volt, mint korábban bármikor.

Úgy gondoltam és most is úgy gondolom, hogy van még missziója ennek a portálnak Esztergomban. Nem vagyunk készen azzal a munkával, amit 2006 májusában elkezdtünk. Nem hírportálnak indultunk, nem is hírportált akarok hosszú távon üzemeltetni. Mert kit érdekelnek valójában egy kisváros hírei? Közösséget, közösségeket akarok formálódni látni azoknak az eszközöknek a segítségével (fórumok, hírek, ötletek, stb), amelyeket fejlesztünk. Egy közösséget már felépítettünk közösen. Ideje összeszedni ennek a darabjait.

Nincsenek angyalok. Nincsenek ördögök.